Az elkerülhetetlen jövő?

A végidőkre vonatkozóan több jövendölés található a Bibliában. Az egyik ilyen jövendölés arról szól, hogy a vezető világhatalmi erők elfogják törölni az összes vallást, kifosztják és teljesen felszámolják azokat.
Figyelve korunk eseményeit, úgy tűnik ez lassan be is következhet akkor, ha a világhatalmi rend be akarja majd biztosítani a békességet a földön. Mivel jelenleg az iszlám nem ismer vallásszabadságot és toleranciát, ezért radikális hívei miatt állandó a terrortámadások veszélye.
A terror és a vallásos zavargások ürügyén nem csak az iszlám mecseteket, de minden vallási intézményt be lehet majd zárni.

A Mindenható nem fogja meggátolni ebben a világhatalmi erőket, hiszen a vallási intézmények egyáltalán nem voltak képesek átadni az embereknek az isteni tanításokat. Leggyakrabban pont az ellenkező gyakorlatot valósították és valósítják meg a mai napig. Ez a gyakorlat általában a vallási apparátus és annak múltja miatt szinte megváltoztathatatlan. A jószándékú emberek igyekezete erre nem képes, hiszen a vallások vagyona, eltartottsága, tisztelete egy olyan státusz, amit soha nem adnak fel. A híveknek marad a mézesmadzag. Ezt a történelem már sokszor bizonyította, de nem tanultunk belőle. Mindig azt gondoljuk, hogy ez majd megváltozik.

A tudatos hittel rendelkező emberek már rég nem látogatják az intézményesített vallásokat, megmaradnak rejtőzködőnek, hiszen az igaz Isten is rejtőzködő.

Valójában az, ami most történik, nem más, mint tükör a világnak. Miért adjuk a pénzünket olyan országoknak, akik nem tisztelik az emberi jogokat és földünk ekoszisztámáját sem? Nem lehet másokkal kereskedni? Most, hogy meggazdagodtak és megerősödtek egyre inkább ők fogják irányítani a dolgokat. Jól van ez így? A nyereségvágy elnyomja az emberi értékeket, aminek következményeit láthatjuk világunkban. Az emberi értékek már nem fontosak, csak a materiális javak. Mindez nem csak a makroökonómiára igaz, de személyes dolgainkban is.
A művészetek, a hit és a nemes erkölcsiség degradálásával már eljutottunk arra szintre, hogy a mai ember érzelmi világa igencsak deformált és szkeptikus lett a közösségi és a társadalmi összefogást illetően.