Nyílt levél a magyar hagyományőrzők és az ezotéria tanítóihoz

Az utóbbi időben egyre több olyan tanítás kerül napvilágra, melyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy az Ószövetség Istene, teljesen más Isten, mint amit Jézus Krisztus hirdetett. Nevezetesen, hogy a zsidók Istene egy vérengző Isten volt, ellentétben a szeretet Istenével, amit Krisztus hirdetett. Ezen a gondolatmeneten elindulva próbálják szembe állítani a magyar nemzet ősi hagyományait az Ószövetség Istenével.
Itt most nem fogok neveket megemlíteni, de mindenki magára ismerhet. Célom nem kipellengérezni az ilyen szellemi vezetőket és kutatókat, hanem helyre tenni ezt a valóban nem könnyen megérthető ellentmondást. Ezt azért is fontosnak látom, mert igen neves személyek előadásaiban gyakran hasonló véleményeknek adnak hangot, melyek aztán az interneten terjednek és teljesen félrevezetik a jóhiszemű, magyar érzületű embereket.
Szeretném azt is leszögezni, hogy szellemi vezetőink tanításai bizonyos esetekben egész népek sorsát képesek befolyásolni, ezért igen nagy felelősséggel kell tekintenünk ezekre a nézetekre.
Egyes könyvszerzők még olyan messzire is mennek, hogy a zsidók Istenét vérszomjas Istennek, majdnem a Sátánnal azonosnak tartják. Mindezt úgy állítják be, mintha ez Krisztus tanítása lenne, illetve abból következne.* Holott Krisztus ilyet soha nem mondott, hanem pont ellenkezőleg, igazolta azt, hogy az Ószövetség tanítása a szeretetre épül. Persze, a Biblia leírja a vallási fanatizmus cselekedeteket és túlkapásokat is, mint történelmi eseményeket azért, hogy tanuljuk ezekből a helytelen cselekedetekből és értelmezésekből.

Szeretném két részre bontani Jézusról szóló „újszerű“ elméleteket. Elsőnek vegyük Jézus származásáról szóló elméleteket, melyek általában történelmi eseményeket vitatnak, mint például: Galileában nem zsidók éltek és Mária pártus származású volt-e vagy sem stb. Ezekbe a vitákba nem akarok belemenni, mivel két evangélium is tartalmazza Jézusz családfáját, és Lukács beszél Mária és Erzsébet (Zachariás pap felesége) rokonságáról, minek kapcsán keresztelő János és Jézus rokonsága jól ismert. Ezzel kapcsolatban lásd: Nemshegyi Péter: PÁRTUS HERCEG VOLT-E JÉZUS KRISZTUS?.
Sárközy Miklós: A párthusok

Másik része ezen elméleteknek (ami szerintem sokkal fontosabb), hogy Jézus tanítását illetően milyen következtetéseket vonnak le mindebből. Nagyon szembetűnő, hogy Jézus nem zsidó származását azért hangsúlyozzák annyira, hogy a jelenleg elfogadott értelmezéssel szemben más értelmezést adhassanak Jézus szavainak. Ez az értelmezés általában erősen zsidó ellenes, illetve az Ószövetség ellenes. Azt állítják, hogy Jézus egy új Istent hirdetett, melynek semmi köze a zsidók által tisztelt Istenhez. Ezt bizonyítva látják Jézus kijelentéseiben, melyek az alábbihoz hasonlóak:

„…Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől származtam és jöttem…. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt az kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és a hazugság atyja. ” (János 8:42-44.)

Ehhez hasonló mondatokat nagyon sokat találhatunk az evangéliumokban, de minden alkalommal jól látható a szövegkörnyezetből, hogy Jézus a kétszínű vallási vezetők és a farizeusok ellen beszélt, nem a zsidó nép ellen (sem Ábrahám és Mózes, sem az Ószövetség ellen). Ennek bizonyítására nagyon sok verset lehetne idézni, itt csak párat választottam ki:

De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem engeditek be. (Márk 23:13)

Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. (János 5:46)
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. (János 8:56)

A második ehhez hasonló: Szeresd embertársadat, mint önmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény (a TÓRA) és a próféták. (Máté 22:39,40)
Ezekben versekben Jézus megerősítette, hogy az Ószövetség tanítása a szeretetre épül és annak van alárendelve.

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek (a TÓRA) vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből (a TÓRA) egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. (Máté 5:17,18)

Mindennek ellenére vegyük sorra milyen eseményekre hivatkozva alakult ki az a nézet, hogy az Ószövetség Istene nem azonos a szeretet Istenével, amit Krisztus hirdetett. A legfőbb argumentum általában a kánaáni népek Isten parancsára történő lemészárlása, ahol Isten parancsa szerint még az asszonyokat és a gyerekeket sem kímélték meg.

“De az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem! Irtsd ki őket mindenestül...“ (5. Mózes 20:16)

Első megítélésre valóban azt lehet mondani, hogy a szeretet Istene ilyen parancsot nem adhatott, vagy ez az Isten nem lehet a szeretet Istene. Mindennek ellenére a dolog nem ilyen egyszerű, mert meg kell vizsgálnunk mélyebben az összefüggéseket.

Először azzal kezdeném, hogy mit jelent az Izrael név, és hogyan függ ez össze Izrael népének küldetésével. Az Izrael nevet Jákob kapta, miután egy angyallal tusakodott egész reggelig és győzött. Az angyal ezek után Izrael nevet adta Jákobnak: aki az istennel harcol. Jákob ugyan az angyallal, tehát istennel verekedett (isteni lénnyel), de nem az egy igaz Isten ellen. Feltehetően magasabb elvek alapján tudott győzni az angyal felett, aki valószínűleg az elsőszülöttség (Ézsau) jogait volt hivatott képviselni. Izrael neve megadja küldetését is, ami annyit tesz, hogy minden népek isteneivel megverekedjen, bizonyítva az egy igaz Isten felsőbbrendűségét. Az Ószövetséget olvasva ez jól látható, hiszen először Egyiptom isteneit győzi le, és utána más népek, köztük a kánaáni népek isteneit is. Izrael küldetésének beteljesítése szükséges feltétele volt Krisztus eljövetelének. A közhittel ellentétben Izrael küldetése még nem zárult le, (ugyan nem fogadták el Krisztust, de Izraelnek még mindig nagyon fontos küldetése van) utána valószinűleg más nevet kaphat (lásd Ezékiel 38).

Ezek után forduljuk a kánaáni népek lemészárlásához.
Itt érdemes megfigyelni Ráchab esetét, aki Jerikóban prostituált volt, mégis megmenekült egész családjával, lásd: Józsué 2 fejezetét. Sőt, Dávid király családfájába is bekerült.
Annak ellenére, hogy a bibliai időkben a családfát mindig a férfi oldalán jegyezték fel megállapítható, hogy Dávid családfájában legalább 3 nem zsidó származású nő is szerepelt Tamár, Ráchab és a moábita Rút.

Visszatérve Ráchab esetére láthatjuk, hogy a kánaáni népeknek meg volt adva a menekülés lehetősége. Hasonlóan említhetjük meg a gibeonitákat, akik szintén megmenekültek, lásd: Józsué 9. fejezetét. Mindebből viszont arra lehet következtetni, hogy itt nem egy nép lemészárlása volt fontos Isten előtt, hanem azoknak a szokásoknak, vallásnak és gondolkodási módnak az eltörlése, amit a kánaáni népek képviseltek. Mindenkinek meg volt adva a menekülés lehetősége, ahogy az a történtekből látható. A történelmi kutatások alátámasztják, hogy a kánaáni népek igen feslett erkölccsel rendelkezhettek, és még a templomi prostitúciótól és a gyermek áldozatoktól sem riadtak vissza vallásuk gyakorlásában. Érthető tehát, hogy a kánaáni népek szokásai a szeretet Istene előtt utálatos dolognak bizonyultak, 3. Mózes 18: 27, 21 és 5. Mózes 12:31.

A tudomány igazolta, hogy a gondolkodás bizonyos sémái az apától mintegy genetikai hatásként öröklődnek, ami végső soron a gondolkodás és a tanulás folyamatára is hatással van. Atlantában, Emory University, Kerry Ressler és Brian Diaz kutatók a Nature Neuroscience folyóiratban publikálták ezzel kapcsolatos eredményeiket. Ami igazán meglepő ebben, hogy nem az anya, hanem az apa a meghatározó. http://www.suenee.cz/vedci-prokazali-pamet-predku-existuje/#pphoto[]/1/

Ezzel kapcsolatban eszükbe jutnak Isten szavai, miszerint:

Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. (2. Mózes 20:5)

A kánaáni népek jól tudták, hogy Izrael előtt megnyílt a tenger és a kor legerősebb világhatalma, Egyiptom, csúfos vereséget szenvedett. Annak is tudatában voltak, hogy Izrael Istene Kánaán földjét Izraelnek adományozta. Azt is látták, hogy a Jordán meg állt folyni és Izrael száraz lábbal kelt át az ígéret földjére. Látták Jerikó falainak leomlását, ami szintén Isteni csoda volt. Mindez által a kánaániak teljes tudatában voltak annak, hogy itt nem emberi erővel állnak szemben, hanem Isten akaratával. Ennek ellenére harcoltak, valószínűleg negatív szellemi lények és istenek vezetésével. Viszont itt már nem egyszerűen Izrael ellen harcoltak, hanem a szeretet Istene ellen.
Nem az lett volna a legtermészetesebb, hogy látva ezeket a csodákat megörülnek azoknak, akikkel Isten van, és barátságot kötnek velük, befogadva őket? Minden jóérzésű ember ezt tette volna.
Az is látható, hogy minden kánaáninak meg volt adva a menekülés lehetősége. Isten a csodák által, lehetőséget adott a kánaániaknak, hogy más hozzáállást válasszanak. Azt lehet mondani, hogy a kánaániak látták Isten szellemének megnyilvánulását, tehát a Szent szellem ereje ellen cselekedtek, aminek tudatában voltak. Ez a hozzáállás és feslett vallásos szokásaik (prostitúció, gyermekáldozat) azt eredményezték, hogy a szeretet Istene parancsot adott kiirtásukra.

Mégis itt valaki megkérdezhetné, hogy a gyerekek, akik semmiről nem tehettek, miért nem voltak megkímélve? Nos, Egyiptomban is az utolsó csapás által az elsőszülöttek meghaltak, függetlenül attól, hogy gyerekek voltak vagy felnőttek. Hasonlóan Szodoma és Gomora esetében sem voltak a gyerekek megkímélve, sőt Noé idejében a vízözön eljövetekor sem.

Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a kritikusok elfelejtik, hogy a hadviselés szabályai pontosan meg voltak adva 5. Mózes 20:13,14 szerint, amiből látható, hogy a nők és a gyerekek általában meg voltak kímélve a háborúban. Csupán néhány nép esetében volt megparancsolva, hogy egyetlen lélek sem maradhat életben. Ezek a népek vallásuk szerint annyira utálatos dolgokat cselekedtek isteneikkel, hogy teljesen megfertőzték volna Izraelt és más népeket is.

NE ÖLJ, olvashatjuk a tízparancsolatban. Mindennek ellenére, miután Mózes a tízparancsolattal lejött a hegyről és a nép az aranyborjút imádta, akkor Lévi törzséből valók elkezdték kardélre hányni a bálványimádókat (2.Mózes 32:26). Tették ezt Mózes felszólítására, hogy megállítsák Isten haragját. Később éppen ezért a cselekedetükért Isten kiválasztotta őket és belőlük lettek Izrael papjai. Valaki viszont megkérdezhetné, hogyan egyeztethető össze ez a NE ÖLJ parancsolattal?

Nagyon sok más eset is szerepel a Bibliában, amikor a NE ÖLJ parancsolat meg volt szegve istenfélő emberek által és mindez nem önvédelemből történt. (4.Mózes 25:6-14, Pinhász cselekedete). Az olvasó ezeket a részeket olvasva lehetséges, hogy megmagyarázhatatlannak tűnő ellentmondásokba ütközik, ami azt eredményezheti, hogy egyáltalán nem érti és nem is tudja elfogadni a leírtakat.

Mélyebb megértést keresve itt megkérdezném az olvasót, hogy el-e tudna képzelni egy olyan helyzetet, amikor a nem önvédelemből történő ölést helyes cselekedetnek tartaná? Mondjuk, amikor a rendőr lelő egy őrült gyilkost, aki több túsz életét fenyegeti. Kérem az olvasót próbáljon még néhány hasonló esetet elképelni, amikor minden bizonnyal hasonlóan döntene, legjobb lelkiismerete szerint és nem önvédelemről volna szó.

Ha mindezt jól átgondoljuk, akkor érthetővé válik számunkra, hogy bizonyos esetekben a NE ÖLJ, törvényét sem lehet csupán szó szerint értelmezni. Hasonlóan a NE LOPJ parancsolathoz, ami szintén alá van rendelve más, magasabb elveknek. Hiszen ha egy kisebb lopás árán emberéletet tudunk megmenteni, akkor minden bizonnyal kötelességünk azt megtenni, mert ellenkező esetben saját lelkiismeretünk fog megvádolni ennek elmulasztásáért.

Mindez azt jelenti, hogy minden parancsolat fontossága szerint van alá rendelve egymásnak. A legfontosabb mindegyik közül természetesen a szeretet, ami már nincs alá rendelve más elveknek. Így a NE ÖLJ parancsolat is alá van rendelve a szeretet elvének és nem lehet abszolutizálni azt. Hasonlóan a NE LOPJ parancsolathoz, amit szintén nem tarthatunk abszolút érvényűnek.

Természetesen eldönteni azt, hogy mikor mi a helyes már nem olyan egyszerű, főleg ha nem ismerjünk pontosan a körülményeket. Hasonlóan a bibliai beszámolókat olvasva néha, mivel nem ismerjük kellőképpen az eseményeket és azok jelentőségét, nem tudjuk megítélni, hogy a szeretet elve alapján mit tartottunk volna helyesnek az adott szituációban.

transfiguration Mindezen túl, maga Jézus Krisztus bizonyítja legjobba, hogy az Ószövetség Istene nincs ellentétben tanításával. Erre nagyon sok bibliai verset lehetne felhozni, de ennek ellenére csak egyet választottam ki, amikor Krisztus mellett megjelenik Mózes és Illés.

“Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.“ (Máté 17:1-3)

Nem véletlen, hogy Jézus ezt mondja:
"Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő." (János 5:46)

"És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét..." (Jelenések 15:3)

Sajnos az emberek hajlamosak arra, hogy csak az egyik oldalát lássák a szeretetnek, ami építő, jó és megbocsátó. Elfelejtik a másik oldalát, ami gyűlöli a hazugságot és harcol az ellen, ami rossz. A szeretet viszont sohasem magát az embert ítéli el, hanem a rosszat, hiszen az ember éppen a szeretet által tud megváltozni. A szeretetnek ez az oldala egy harcos oldal, ami csak akkor pusztító, ha óriási türelme és irgalmassága után más megoldás már nem létezik a szeretet fenntartására.
Az igazak nem félnek hinni egy erős Istenben, aki jó és jósága abban is megnyilvánul, hogy a gonoszság végső soron elnyeri büntetését. Valójában Kisztus tanításának meg nem értéséről tanúskodik, amikor valaki teljesen szembeállítja ezt az Ószövetség tanításával, hiszen ezt Krisztus nem tette meg, pedig megtehette volna.


2015.X.20, Párkány