A boldogság forrásának ősi titka

Az emberiség a mai napig keresi a boldogság forrását, és az élet értelmét. A paradoxon ebben csak az, hogy ezekre a kérdésekre a feleletet valójában minden ember jól ismeri, mégis idővel valahogy teljesen elfelejti. Modern világunkban nagyon sok nézőpont alakult ki a boldogság forrásáról és az élet értelméről (Wikipedia - Boldogság, Wikipedia - Az élet értelme).

Nagyon gyakori nézet, hogy a boldogság forrása legfőképpen az anyagi jólétből származik és az élet értelme ez által az anyagi jólét megszerzésére, érzékeink és szükségleteink kielégítésére irányul. Ezzel a nézőponttal manapság nagyon sok ember többé-kevésbé egyet is ért, hiszen ez egy gyakorlatias hozzáállás.

Egy beavatott soha sem fog szembe helyezkedni ezekkel a nézetekkel, mert egy bizonyos szinten igaznak mondhatók. Akiket ez a megközelítés kielégít az élet értelmére vonatkozóan, azoknak még nincs szükségük megismerni magasabb igazságokat, melyek az anyagi világ felett állnak. Mindaddig amíg az ember csupán a durva anyagi világot látja (májá megtévesztése), és ezt tekinti számára az egyetlen létező világnak, addig az élet értelme teljesen értelmetlen kérdés. A durva materiális világban az életnek az egyén számára nincs semmilyen értelme, hiszen ez csak egy röpke pillanat, mely a halál bekövetkeztével számára teljesen megszűnik.

toprenges Mivel az emberek különböző fejlettségi fokon vannak, ezért sok igazság van, mert ami igaz az egyik szinten nem biztos, hogy igaz egy magasabb szinten és fordítva. Magasabb igazságokat nagyon nehéz belátni és elfogadni egy alacsonyabb szintről. Magasabb szintről alacsonyabb igazságokat könnyen meg lehet érteni, viszont legtöbbször nincs értelme megcáfolni azokat, mert az adott szinten általában teljesen jól működnek. A kérdés tehát gyakran nem az, hogy mi az igaz, hanem az, hogy életünk során melyik fejlettségi szintet kívánjuk elfoglalni, hol érezzük jól magunkat. Ez a választás fogja befolyásolni, hogy mit tartunk igaznak és hamisnak.

Azt a kérdést, hogy mi valójában az élet értelme, gyakran úgy állítják be, mintha ez egy megmagyarázhatatlan dolog volna, holott valójóban alapvető kérdés, mellyel minden embernek már gyermekkorától tisztában kéne lennie, pontosan olyan természetességgel, mintha saját cselekedetei értelméről kérdeznénk. Nagyon sok beavatott megadta már erre a kérdésre a feleletet, de sajnos addig amíg az egyén nem képes önmagában felismerni, hogy egy hallhatatlan isteni szikra hordozója, addig ezek a feleletek nem jelentenek számára semmilyen hasznos információt az élet útvesztőjében. Így életünk értelmének megértéséhez az első lépésben ahhoz a belső felismeréshez kell eljutnunk, hogy rendelkezünk halhatatlan szellemmel, mely a durva materiális világ felett áll. Ez egyáltalán nem vallási kérdés, hanem a belső felismerés és meggyőződés gyümölcse. Nagyon sok vallásos ember van, aki nem volt képes felismerni ezt az igazságot és hite nem belső meggyőződésen alapszik, hanem valamilyen tanítási rendszeren vagy dogmatikus tradíciókon.

Krisztus szavai szerint: "Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek, hogy az élő Atyának fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység." (Tamás evangéliuma, 2. vers). Ugyanezt a gondolatot olvashatjuk a kanonikus evangéliumokban is: "Mi Atyánk ki vagy a mennyegben." Valójában a vízben történő megkeresztelkedés éppen ennek a szintnek az elérését hivatott jelképezni. Buddha ezt így mondja el: "Ha az egész világmindenséget akarjátok megérteni, nem értetek meg semmit. Ha viszont saját magatokat akarjátok megérteni, akkor megértitek az egész világmindenséget."

Az élet értelmét nagyon sok mester, nagyon sok formában fogalmazta már meg, melyek végső soron hasonló gondolatot fejeznek ki. Itt erre vonatkozóan egy isteni szózatot idézek, mely talán a legegyszerűbb és legtömörebb formában szól erről: "Az én akaratom, hogy az ember tökéletes legyen, és haladjon a tökéletesség útján, megértse lényemet, eljusson ahhoz a tudáshoz, hogy hogyan teremtettem a világot és az univerzális törvényeket. Az, aki, mint szent, létrehozta magában lényemnek csak egy kis részét is, annak újra meg kell születnie, hogy mindazt, ami még hiányzik, elérje." (Franz Bardon: Frabato)
Ehhez még elengedhetetlenül fontos megérteni, mit jelent a szent fogalma. Köznapi értelemben sok formában használjuk ezt a fogalmat, mint az ártatlanság, jóság és a kegyesség szinonimáját, de valódi értelmét kevesen ismerik. A szent fogalma tisztát és elkülönítettet jelöl. Felmerül a kérdés: mitől van elkülönítve? A szent az anyagi világ felett álló dolgot jelképezi, mely ugyan megjelenhet az anyagi világban, de önmaga lényege nem az anyagi világhoz kötött, illetve attól elkülönített. Isten szent, ami annyit jelent, hogy lényege nem található meg az anyagi világban, hanem az felett létezik. A tisztaság pedig azt jelenti, hogy nem tartalmaz belső ellentmondást.

"Az érett szellem eljutott arra a meggyőződésre, hogy az isteni princípim része, ezért utat keres, hogy a legnemesebb isteni princípiummal azonosuljon. Ehhez az isteni Gondviselés olyan messzire megy, hogy még az ember életét is hajlandó meghosszabítani, ha ő a belső, mágikus fejlődés útjára lép." (Franz Bardon)

fenyek Még egy fogalmat tisztáznunk kell, ami a jóság fogalmát jelöli. A jóság kapcsolatot feltételez, illetve kapcsolatot hoz létre mindazzal, ami pozitív az univerzumban, táplálva és segítve annak kibontakozását. Amikor az ember a jósággal találkozik, akkor boldog. Minél mélyebb kapcsolat tud létrejönni, annál nagyobb a boldogság mértéke mindkét irányba, függetlenül attól, hogy ki vagy mi volt az, ami ezt a kapcsolatot inicializálta. Ez azt jelenti, hogy ha a létrejött kapcsolatok kanálisain a jóság által energia vagy információ áramlik, akkor az ember boldog, és részévé válik egy nagyobb egésznek. Ennek egyik csodája abban jelenik meg, hogy 1+1 az nem kettő lesz, hanem valamivel több, hiszen ez által valami új is keletkezik. Ez a teremtés egyik csodája, amit valójában minden ember jól ismer. A kreativitás is valójában szellemi és érzelmi kapcsolatok eredménye. A boldogtalanság viszont jóságtól való elzártsággal, illetve a meglevő pozitív kapcsolatok elvesztésével hozható összefüggésbe. Ebből következően az isteni fények keresik egymást, hogy a jóság által kapcsolatba lépjenek. (Férfi és nő között ezt, mint szerelmet éljük meg, mivel a jóság princípiuma megjelenik a durva anyagi világban is, még az ösztönök szintjén is.) Az így létrejött egyesülés viszont nem jelenti személyiségek egybeolvadását, a sokszínűség elvesztését. Ez az egyesülés, illetve kapcsolat a jóság által, a valódi boldogság forrásának ősi titka.

"Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta (azt a boldogságot), amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik." (1. Kor. 2:9)
Ezzel kapcsolatban ajánlom meghallgatni ezt a videót, ami az élet értelméről is szól: Putnoki Tibor Atjáró Ég és Föld között - Halálközeli élmény, En, De

udvari A tarotban az Udvari lapok tárgyalásánál, beszéltünk a szentélyről, ami az elrendezés középpontjában található. Ebben a pontban az egész teremtés újra tud egyesülni, ami a boldogság forrását jelképezi. A héber kabbalában, mint Szent Palota jelenik meg (lásd Sefer Jecira), mely az egész kabbalisztikus fa középpontja. Az sem véletlen, hogy testünkben a halhatatlan szellem saját központját nem a koronacsakránál, hanem a szívcsakra tájékán választotta ki magának, ami testünk energetikai középpontja.

Ezzel kapcsolatban lásd még: Az ima erejéről szóló cikket.